Ki vagyok én?

Helló, Lívi vagyok.
38 éves, három gyerek édesanyja – vagy ahogy néha szoktam mondani: logisztikai menedzser, pszichológus, békebíró és nonstop takarító egy személyben. A papírforma szerint  (többek között) csecsemő- és kisgyermeknevelő-gondozó a szakmám, de ma már inkább full time életművész vagyok, aki a káoszban is próbálja megtalálni a derűt.

Az írás számomra nem hobbi, hanem menekülőút, terápia, lélegzetvétel. Nem ülök le minden nap tudatosan írni – néha elég egy félmondat, egy morzsa egy beszélgetésből, és máris születik belőle egy gondolatfolyam. Olykor nyersen, máskor érzékenyen, de mindig őszintén.

Ha olvasod a soraimat, ne lepődj meg, ha néha szarkasztikus vagy ironikus hangot hallasz meg bennük. Ez nem póz, hanem a túlélési stratégiám: humor nélkül rég feladtam volna.

Ez a blog nem egy kifényesített kirakat. Itt megtalálod a hétköznapok apró nyűgjeit és szépségeit, a szülői lét valóságát, kapcsolatokról szóló eszmefuttatásokat, és persze azokat a személyesebb sorokat is, amelyeket néha félig csukott szemmel merek csak megmutatni a világnak.

Ha maradsz, számíts rá, hogy nem mindig lesz szép, de remélhetőleg mindig lesz benne valami igaz – és talán egy kicsit magadra is ismersz közben.